Az átlagember nehezen igazodik el a befektetések és más pénzügyek útvesztőjében. Rengeteg időt és energiát elpazarol, amíg megtalálja a neki legmegfelelőbb megtakarítási formát, sok keserű tapasztalat mutatja, hogy nem is olyan könnyű "tőzsdézni és vagyonokat keresni", mint gyakran elsőre látszik. Sokkal egyszerűbb szakemberekre bízni pénzét, akik ezt a munkát elvégzik helyette.

Más megközelítésből nézve, a sokféle kockázat és lehetőség miatt célszerű, sőt ajánlatos a megtakarításokat diverzifikálni, azaz megosztani többféle befektetési forma között. Ennek megvalósítása egy befektető számára igen idő- és költségigényes (a megnövekedett kezelési költség elviheti a haszon nagy részét), sőt sokszor a tőkéjének kis összege miatt nem is lehetséges.

Nyugati országokban született a problémára az a megoldás, hogy a befektetők pénzét összegyűjtve, nagyobb és így hatékonyabban kezelhető, sokféle befektetésre szétosztható tőkévé koncentrálva pénzügyi szakemberek, alapkezelők kezeljék. Az összegyűjtött tőkét nevezik befektetési alapnak, az alap - általában - 1 egységét befektetési jegynek. Ennek az alapnak a tőkéjéből és elért hozamából a befektetők eredeti befektetésük arányában részesednek. Az Egyesült Államokban a magánemberek nyugdíj megtakarításaik legnagyobb részét ilyen alapokban tartják. A befektetési jegyek jogilag egy speciális tulajdonformát képviselnek, mert bár tulajdonosok, nem szólhatnak bele az alap működésébe.

Összefoglalva a befektetési alap olyan befektetési forma, amely a kisbefektetők pénzét intézményes formában, az alapkezelő szakmai ismereteire és meglévő piaci információira támaszkodva fekteti be a tőkepiacon. Nagy méreteinél fogva az alap előnyösebb kondíciókkal vásárolhat értékpapírokat, valamint gyorsabban reagálhat a megváltozott piaci körülményekre, mint egy egyéni befektető. Aki pedig befektetési alap formájában fekteti be a pénzét, élvezheti az előbb felsorolt előnyöket anélkül, hogy aktívan azzal kellene töltenie az idejét, hogy az egyes értékpapírok között egy olyan keveréket találjon, amely megfelel a kockázatvállalási hajlandóságának és az ezen alapuló hozamelvárásának.

1. Nyílt végű vagy zárt végű alapok

Futamidő, illetve visszaválthatóság szempontjából megkülönböztetjük a nyíltvégű és zártvégű alapokat. A nyíltvégű alapok határozatlan időre jönnek létre, lejárat nélküliek. Ezen alapok befektetési jegyei bármikor megvásárolhatók, és bármikor visszaválthatók. A másik csoport, a zárt végű befektetési alap határozott idejű befektetés melyeket a futamidő alatt nem, csak a futamidő végén lehet visszaváltani.

2. Zártkörű vagy nyilvános alapok

Egy befektetési alap lehet zártkörű vagy nyilvános. A zártkörű befektetési alapok jegyei előre meghatározott befektetői körnek kerülnek értékesítésre, és csak ebben a körben forgalmazhatóak. Nyilvános befektetési alapok jegyeit azonban bárki megvásárolhatja.

3. Értékpapír és ingatlan alapok

A befektetési alapok az összegyűjtött tőkét értékpapírokba, illetve ingatlanokba fektethetik. Az előbbit értékpapír alapnak, utóbbit ingatlan alapnak nevezzük.

Értékpapír alapok

A következőkben az értékpapír alapok 4 alapvető típusát mutatjuk be, ezek a típusok főként az általuk vállalt kockázat mértékében különböznek.

1. Pénzpiaci alapok

Gyakorlatilag kockázatmentesek a belföldi pénzpiaci alapok, amelyek a magyar tőkepiacon lévő leglikvidebb rövidlejáratú állampapírokban tartják eszközállományukat (tipikusan diszkont kincstárjegyekben). Az ilyen alapok célkitűzése a befektetett tőke reálértékének megőrzésén felül kamatjövedelem elérése. Kis mértékben az alapokban készpénz és bankbetét is előfordulhat. Az alap hosszú távú teljesítményét illetően várhatóan infláció feletti hozamot biztosító, minimális kockázatú befektetés.

2. kötvény alapok

Alacsony kockázatú befektetési alapok a kötvény alapok. A kötvény alapok pénzüket kockázatmentes állampapírokban (diszkont kincstárjegyekben és államkötvényekben) tartják. Az alap hosszú távú teljesítményét illetően várhatóan infláció feletti hozamot biztosító, alacsony kockázatú befektetés. A kötvény alapokban gyakran megtalálhatók még nagyobb vállalatok által kibocsátott vállalati kötvények is, ezek kicsit magasabb kockázatot hordoznak, de ezért magasabb hozamot is nyújtanak, mint az állampapírok.

3. részvény alapok

A legmagasabb kockázatot jelentő, azonban kedvező piaci folyamatok esetén kiemelkedően magas hozamot biztosító befektetési alap a részvény alap. Mivel az elmúlt hónapokban a részvénypiacok sok éves mélypontjukon kereskedtek, egyre több befektető érdeklődik az ún. diverzifikált részvény alapok iránt, amelyek igyekszenek a piac minél több szegmensét átfogni, ezzel csökkentve a kockázatot. A részvény alapok gazdasági élénkülés esetén teljesítenek kiemelkedően jól. A részvény alapokat alapvetően további három csoportba sorolhatjuk.

• Az első típus az index alap. Ezek az alapok a befektetési célpiac tőzsdei indexét veszik alapul és annak a teljesítményét próbálják túlszárnyalni.
• A második típus a regionális alapok, amelyek egyes régiók - például fejlődő piacok vagy észak Amerika - gazdasági teljesítményeit követik.
• A harmadik típus a szektoriális alapok, az egyes gazdasági ágak eltérő fejlődési ciklusaiból próbálnak meg profitálni, például bankszektor, gyógyszeripar. Minden iparág számára más-más gazdasági környezet hozza a legnagyobb eredményt, amit az ilyen típusú alapokkal sokkal jobban kihasználhatunk, mint ha mindenféle iparág jelen van a befektetési politikában, gondoljunk csak a magyar részvény alapok teljesítményeire.

4. Vegyes alapok

Közepes kockázatú befektetési alapnak minősül a vegyes alap. Ezen alapban megtalálható a két legjellemzőbb befektetési forma - a kötvény, részvény egyaránt. Az alap növekedési esélyei nagyobbak, mint a kötvény alapé, de a befektetés kockázata is nagyobb. A vegyes alap előnye, hogy viszonylag kiegyensúlyozott teljesítményt nyújthat: az esetek nagy részében ugyanis a részvénypiac gyenge szereplése esetén a befektetők a jobban teljesítő kötvénypiacba "menekülnek" és fordítva.

5. Alapok alapja

Hazánkban egyre nagyobb szerepet kapnak a vegyes nemzetközi alapok, melyek a nagy nemzetközi vállalatok részvényeiből, kötvényeiből, valamint külföldi államok által kibocsátott állampapírokból állnak. Az alapok alapjai más befektetési alapokba fektetik a tőkéjüket. Ezzel a pluszlépéssel ugyanolyan vegyes alapok jönnek létre, mintha közvetlen vásárolnánk értékpapírokat. Az így kialakított befektetéseknek számos előnye van. Amíg a befektetésként választott alapok aktívan az egyes értékpapírok közül megpróbálják kiválasztani a legjobbat, addig egy "gyűjtő" alapok alapja ezen felül amellett, hogy az egyes alapok aktív befektetési teljesítményéből profitálhat, még más alapok teljesítményével tovább növelheti a hozamát. Így olyan vegyes alap jön létre, amely nem azzal foglalkozik, hogy a legjobb hozamot biztosító értékpapírokat megtalálja, hanem, hogy a legjobban teljesítő alapokból, egy még jobb hozamú keveréket hozzon létre és egyúttal a befektetési kockázatot is csökkentse.

Magyarországon, magánszemélyek számára is elérhető értékpapírok már több mint egy évtizede kerültek ismét forgalomba. Azóta nemcsak az értékpapírokat kibocsátó szervezetek, hanem az értékpapírtípusok száma is jelentősen gyarapodott. A magyar piacon legelterjedtebb értékpapírforma a kötvény. A kötvények olyan értékpapírok, amelyek adósság elismerését testesítik meg, mely után a kibocsátó kamatot fizet.

A kamatkifizetések dátuma és összegének számítása mindig előre ismeretes, melyet kétféle módon lehet meghatározni.

1. Megadható az összes kamatfizetés pontos mértéke - ebben az esetben fix kamatozású értékpapírról beszélünk,

Fix kamatozású kötvény

A fix kamatozású kötvények speciális formája, a diszkont kamatozású (vagy nem kamatozó) kötvény. A diszkont kamatozású papírok lényege, hogy ezek lejáratukkor csupán a rajtuk feltüntetett névértéket fizetik ki. Nyilvánvaló tehát, hogyha lejáratkor nincs külön kamatkifizetés, akkor a kötvényért a névértéknél a kamat összegével kevesebb pénzt adunk, amikor megvásároljuk őket: "diszkont áron" vesszük meg.

A magyar tőkepiacon többféle diszkont kamatozású értékpapír létezik. Ezeknek legelterjedtebb formája a diszkontkincstárjegy, melyet a Magyar Állam nevében - az államkötvényekhez hasonlóan - az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) bocsát ki (tehát ez is állampapír), és rajtuk kívül a brókercégek mindegyike is forgalmaz. Termelő vállalatok és bankok is bocsátanak ki diszkont kamatozású értékpapírokat, azonban ezek többnyire nem nyilvánosak, csak intézményi befektetők (biztosítók, alapok, nyugdíjpénztárak stb.) számára elérhetők.

A diszkontkincstárjegyekhez már a kibocsátások kezdete óta (1988 vége óta - az államkötvényekhez hasonlóan) nyilvános kibocsátás keretében, aukciókon lehet hozzájutni. Az értékpapírokat ily módon közvetlenül a kibocsátótól kapja meg a befektető, ezért a forgalomba hozatalt elsődleges piacnak nevezzük. Az aukciókon a befektetők ajánlatot tesznek arról, hogy milyen áron, milyen összegű értékpapírt hajlandóak megvásárolni. A kibocsátó a beérkezett ajánlatokat felülről kezdi el kielégíteni, azaz először azokat a befektetőket juttatja értékpapírhoz, akik a legtöbbet hajlandóak érte fizetni.

Az aukciót követően az értékpapírok szabadon forgalmazhatóak. A befektetők egymás között - általában brókereken keresztül - adják-veszik a papírokat, mely piacot másodlagos piacnak (OTC - Over The Counter) nevezzük. Magánbefektetők mindkét piacon hozzájuthatnak állampapírjaikhoz.

2. vagy az, hogy a mindenkor esedékes kamatot, melyet index alapján határoznak meg - ezek pedig a változó kamatozású kötvények.

Változó kamatozású kötvények

Ahogy haladunk a kamatfizetések időpontja felé, az utolsó kamatfizetés óta eltelt idő arányában, egyre nő az értékpapíron felhalmozódott kamat összege. Amennyiben adásvételre kerül sor, az új tulajdonosnak a felhalmozott kamatot is meg kell térítenie a régi tulajdonosnak és ez adja az értékpapírok bruttó és nettó árai közötti különbséget.

Kötvényeket kibocsáthatnak államok, önkormányzatok, nemzetközi szervezetek, gazdálkodó szervezetek és bankok. Minden esetben a kibocsátó garantálja az értékpapír kifizetéseit. Amennyiben az értékpapírt nem közvetlenül a kibocsátótól - melyre kizárólag államkötvények esetében van lehetőség - hanem banktól, vagy brókercégtől vásároltuk, és ott helyeztük letétbe, úgy számolnunk kell azzal a kockázattal, hogy a kibocsátó által átutalt kifizetéseket csak a letétkezelő megbízhatósága függvényében kapjuk kézhez. Ezért minden értékpapír-ügylet esetében fontos a megbízható hátterű bank, vagy brókercég igénybevétele (akkor is, ha az esetleg nagyobb költségvonzattal jár).

A kötvények legkedveltebb formája az államkötvény, melyet (Magyarországon) a Magyar Állam nevében az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) bocsát ki és ő garantálja a kamatok, illetve a törlesztés kifizetését is. Ennek következtében (minden országban) az államkötvények számítanak a legkisebb kockázatú értékpapíroknak.

A részvény a piacgazdaság alapvető mozgatórugója, a befektetések, értékpapírok világának és az értéktőzsdék legfontosabb szereplője. A nagyobb tőkét összegyűjtő vállalatok a világon majdnem mindenütt részvénytársasági formában működnek. Ezek a szervezetek bocsátják ki tulajdonosaik számára, jogviszonyuk igazolásaként a részvényeket. A részvény tehát nem más, mint egy igazolás arról, hogy annak birtokosa (a részvényes) tulajdonos az adott részvénytársaságban. A részvények -tulajdonosi jogviszony következtében- különböző jogokat biztosítanak birtokosaik számára, melyek közé a döntéshozatalban való részvétel joga (a szavazati jog), és az osztalékra való jogosultság tartozik. Természetesen egy részvény megvásárlása kötelezettséget is jelent a részvényes számára. Ez a kötelezettség azonban a vásárlás pillanatában áll csak fenn, hiszen ez mindössze a részvény értékének megfizetését jelenti A tulajdonossá válás egyszerűbben kifejezve tehát a részvénytársaság sorsában való részesedést jelenti, hiszen ha a társaságnak kedvező eredményei keletkeznek, abból a tulajdonos éppen úgy részesül, mint ahogy a rossz eredményekből eredő károkból (az árfolyam változásán keresztül). A szavazati jogait a részvényes kizárólag a társaság közgyűlésein gyakorolhatja, melyeken az egyes részvényesek a birtokukban lévő értékpapírok számával arányosan bírnak szavazati erővel. A közgyűlés csak akkor határozatképes, ha azon a szavazati jogokat több mint 50%-ban képviselő részvényes jelen van. Ellenkező esetben a közgyűlést berekesztik, majd új időpontra (akár fél-egy órával későbbre) ismételten összehívják. A másodjára összehívott közgyűlés a jelenlévő részvényesek által képviselt szavazatmennyiségtől függetlenül határozatképes. Közgyűlést normál gazdálkodási tevékenység mellett évente egyszer, a naptári évet megelőző gazdasági év eredményeiről szóló elszámolás ismertetésére szerveznek. Itt határoznak a keletkezett nyereség felosztásáról is (mármint, ha keletkezett), vagyis a tulajdonosok döntenek arról, hogy a társaság eredményének mekkora hányadát kívánják osztalékként megkapni (osztalékfizetési hányad) és, hogy mekkora hányada felett rendelkezhet a vállalat. Ez utóbbi természetesen növeli a vállalat és ezáltal közvetve a részvények értékét is. A részvény befektetésnek tehát kétféle hozamát ismerjük: az osztalékot és az árfolyamnyereséget. A részvényeknek több, általában négy alaptípusát különböztetjük meg. 1. Törzsrészvény A törzsrészvény, amellyel a tőzsdei forgalom legnagyobb részét bonyolítják, a fent említett jogokat képviselik tulajdonosaik számára. 2. Elsőbbségi részvény Az elsőbbségi részvények tulajdonsága az, hogy a vállalat összes többi részvényeivel szemben valamely tekintetben elsőbbséget élvez. Ennek egyik példája az osztalékelsőbbségi részvény, amely tulajdonosának alacsonyabb nyereség esetén is vagy egyéb esetben, nagyobb arányban kaphat osztalékot. Ezen elsőbbségért azonban a tulajdonos más jogait csökkentik, oly módon, hogy például osztalékelsőbbség esetén a részvény tulajdonosa a közgyűlésen nem rendelkezik szavazati joggal. Szintén elsőbbségi részvény az úgynevezett "aranyrészvény" is, amely a tulajdonosának nem a befizetett tőke, hanem annál jóval nagyobb arányban ad szavazati hányadot (tehát szavazatelsőbbségi részvény). Ez általában 25, vagy 51%-ot jelent, amellyel a tulajdonos bizonyos döntéseket meg tud vétózni. 3. Kamatozó részvény A kamatozó részvények olyan, különleges részvények, amelyek az osztalékfizetésen felül, előre meghatározott mértékű kamatot is fizetnek. Ez a kamat akkor is jár a részvény tulajdonosának, ha a részvénytársaság osztalékot nem fizet. 4. Dolgozói részvény A részvénytársaság dönthet úgy, hogy működését elősegítendő saját alkalmazottai számára dolgozói részvényeket bocsát ki. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vállalat eredménye nagymértékben függ a munkatársak teljesítményétől is, vagyis a munkatárs tulajdonosként saját munkája függvényében, osztalék és/vagy árfolyamnyereség formájában többletjövedelmet remélhet. Ezek a részvények azonban forgalomképességükben korlátozottak, többnyire csak bizonyos határidő elteltével, vagy csak zárt körben értékesíthetőek.